Gondolatok, Erzesek, Cselekedetek

Megtörtént ez is, első alkalommal használtam ki a céges kedvezményeket és felpattantam, hogy egy kis kiruccanás keretében meglátogassam bátyámat Németorszábgan.

Már az előkészületek is izgalmasak voltak, nap mint nap lelkesen néztem a repülőjáratok foglaltságát.. Végül úgy döntöttem, hogy az útirány München, majd onnan vonatozom
tovább..

A reptéren sikerült kisebb fennakadást okoznom a beszállókártyával, szegény lányok alig tudták elkészíteni. De ettől kezdve minden simán haladt.. Sikeresen felszálltunk, túléltem egy dagadt német társaságát az út alatt, majd egy órás repülés után a landolás is simán ment..

Most már csak el kellett vonatoznom Friedrichshafenbe.. Gyors megtámadtam egy jegykiadó automatát, imádkoztam előtte, majd odajött egy nő és felajánlott egy napijegyet, mellyel beutazhattam a vasútállomásra (ez igencsak meglepett és 10 euro-val kevesebbett kellett így kiadnom :))

Közel 3 órás vonatút után értem el a célállomásra... Itt találkoztam tesómmal és egy rövid séta után a szálláshelyre tévedtünk.. Aznap nem volt gond az alvással...

Másnap welness program és városnézés szerepelt. A cél: Meersburg, egy kellemes hangulatú kisváros a tó partján... És itt egy nagyon vicces eset történt, miközben áztattuk magunkat a vízben, felfigyeltem egy varjú párra, ami egy korláton pihent. Nagyon szelíd bátor jószágok voltak, nem zavarta őket az emberi jelenlét.. Még akkor sem, amikor egy figura felállt odament hozzájuk és megsímogatta az egyiket... Alaposan elcsodálkoztam ezen :) Bátyám meg felvilágosított, hogy azok műmadarak :))) Nem minden az, aminek látszik!!!:)

A kiruccanás többi része is többnyire kirándulásokkal telt, megszakítva egy-két egyéb eseménnyel. Pl. éjszakai bowling, ahol StarTrek alakzatok jelentek meg a kivetítőn minden strik gurítás esetén...

Az egyik kirándulás alkalmával kedvenc fámmal is találkoztam, egy gingko-val.. Véletlenül észrevettem a földön egy levelet.. Hát akkor kell lennie egy fának is a közelben... És lőn... A levélkét meg is mentettem és hazahoztam :) Mostantól minden utazas alkalmával keresek egy szent fát, mely megajándékoz egy levéllel :)

Mindent egybevetve az kiruccanás nagyon jól sikerült, igaz csak pár napot voltam, de számomra nagyon pihentető volt és megnyugtató...

Münchenből hazafelé úton egy könyv (Hermann Hesse - Demian) olvasásába kezdtem... Részben, hogy valamivel elüssem azt a röpke egy órás repülőutat.. De leginkább azért, mert érdekelt :)

Leszállás után másfél óra alatt sikerült elkeverednem valahogy az Örs vezér terére.. Otthon, édes otthon - gondoltam... De ez az érzés pillanatok alatt szertefoszlott... Már Münchenben sem éreztem túl jól magam a nagy tömegben.. És hasonló tömeg fogadott itthon is... És ekkor elgondolkodtam, hogy igazából sosem éreztem magam sehol otthon... Lehet, hogy a könyv hatására gondolkodtam el, de a könyvben találtam választ is:

"Soha nem érkezünk haza... De ahol találkozik a Barátok útja, ott egy órára az egész világot otthonnak érezzük..."

Eléggé nyugtalanul aludtam... Ez köszönhető valami amatőr horrorfilmbe illő rémálmomnak és az utcáról beszűrődő zajoknak... Nem tudom, mi van a müncheni emberekkel, de délutántól hajnalig folyamatosan ellepik az utcát...

Reggel végülis valahogy felébredtem és megtekintettem a csodás kilátást a szobámból... A szemközti irodaépület falát.. Még szerencse hogy nem nézegetett senki az irodaablakból kifelé, még a végén azt hitte volna, hogy valami szatír vagyok :)

Gyors reggeli fürdés, majd irány a cég... 9-nél előbb nem kellett beérnünk, mivel kollégánk egy meetingen vett részt... Mint kiderült ebedidőig... Addig legalaább ráérünk Internetezni... Csak elfelejtettem azt az aprócska tényt, hogy előző nap sikerült a gépem kissé tönkrevágni... Szóval kemény 3 órás várakozás után sikerült életet lehelni a gépbe... Addig elütöttem az időm egy kis olvasással és kávézassal... Nos a kávékészítés is vicces egy dolog volt... Az egyik irodahelyiségben el van rejtve egy csodakávéfőző... Máris sikerült problémákat előhozni... Egy piros lámpa jelezte, hogy valami incidens van, de hogy mi azt találja ki a felhasználó... Nos a következőket sikerült generálni kb 10 perc alatt... 1. ki kell tisztítani a gépet... 2. vizet kéne tölteni a tartályba... 3. és ha még kávét is szeretnél inni, akkor az adagolóba kávét is kéne önteni :)

Aztán ebéd, immáron egy normális kajáldában, ahol legalább le lehet ülni... Imádom a németeket, az ételeket ízetlenül készítik, de minden ételhez jár valami szósz :)

Délután még egy kis okításon vettünk részt... Ugyanazt elmondták, amit már eddig is tudtunk... De ismétlés a tudás anyja... Aztán még kínlódtunk pár hibával, és ügyesen megoldottuk őket... Majd irány a szállás...

Kolléga nem bírta a strapát elvonult pihenni... Én meg a nyakamba kaptam a lában és felfedező útra indultam a belvárosban... mászkáltam és fotóztam.. Egész kellemes kis város München, leszámítva a nagy tömeget... Valamikor még ki kéne mennem éjszaka is... Kivilágítva is pazar látványt nyújt... Talán majd szerdán

Miután visszatértem a szállásra, elmentünk vacsorázni és sörözni.... Ez utóbbit minden nap kell :) a szááláshoz közel találtunk egy helyet, ahol olasz a közelben pedig görög kajákat szolgáltak fel, és természetesen német sört :)

A sör megtette hatását, hamar lefeküdtem aludni...

Ez a nap a szokásosnál korábban kezdődött, mivel el kellett érnem a 8:50-kor induló gépet Münchenbe... És szokás szerint a pakolást is az utolsó pillanatra hagytam, ezzel is elősegítve a stresszhormonok áramlását a szervezetemben... Bár ekkor még csak serkentőleg hatott rám :)

A reggeli készülődés után még elbúcsúztam a kis gingko-tol aztán rohanás... Az Örsnél kis tanakodásba kezdtem, hogy most merre menjek és ösztönömtől hajtva a metrot választottam.. hibás döntés volt, mert arra a hosszabb volt, mint bármely más irányba.. Persze utólag könnyen okoskodik az ember... Szóval piros-kék metró, majd a reptér busz... Ami persze szintén késett, hogy ne legyen olyan könnyű dolgom... A hormokon közben dolgoznak...

Nagynehezen kértam, kollégám már nem bírta cérnával és úgy döntött, hogy otthagy és átmegy a biztonsági ellenőrzésen... Na itt szerencsém volt, kb 3-4 percbe került, mire a check-in automatából elővarázsoltam a besállókártyát és átjutottam az ellenőrzéseken... Majd egyszercsak megállt bennem az ütő, amikor szembesültem, hogy nagyon sokan várnak a beszállásra, és ez nem jó jel annak aki standby jeggyel utazik egy kis gépen... Leadtam a kártyám és lelkes imádkozásba kezdtem, hogy feljussak a gépre...

Indulás előtt pár perccel imáim meghallgatásra találtak és feljutottam... Ezek után egy kis lökdösődés, majd a csomag elhelyezése következett.. Ez sem ment túl könnyen, lévén szinte semmi hely sem maradt a csomagtárolóban... Aztán bepréseltem magam az ülésbe... És megnyugodtam kissé.. Bár volt egy olyan érzésem, hogy ez nem lesz így egész nap...

Az úton semmi különös nem történt leszámítva a velem egysorban ülő csitrik viháncolását... 1 órás repülés után földetértünk... Irány a cég...

1. probléma: vegyünk jegyet az U-bahn-ra és a buszra...
végig kellett rohannunk az egész reptéren mire találtunk automatát... Persze az meg csak aprót fogadott el.. Hurrá, akkor keressünk egy pultot, ahol valami humán végre kiszolgál... No, kis rohangálás után ez sikerült is... Gyors le is gombolt minket 18 euroval a napijegyért.. Hát jól kezdődött.. És ez a jegy nem is jó a buszra...

A busznál a következő probléma.. kilépünk az U-ban-ból és megkérdezünk egy szimpatikus emberkét... Mivel más nem volt a környéken.. Merre van a buszmegálló, hát nézett nagyokat, majd bizonytalanul mutatott az egyik irányba... Ok, megkeressük... A vicces az volt, hogy ez a szerencsétlen is ugyanarra a buszra szállt fel mint mi :) keressünk automatát.. ez már lassan fóbia lesz, gondoltam... Találtunk egyet!!!! Csak nem jegyet, hanem cigit adott :)) Szóval ez nem jött be... Na majd a buszon, ott van automata... Persze az is csak aprót fogad el.. Na és a buszvezető?? Ő meg nem ad jegyet és az automatára mutogat.. Na ez egy végtelen ciklus lesz, inkább feladom és leülök a helyemre... Felnézek és jó nagyot röhögtem, egy figyelmeztető tábla üdvözöölt: Schwarzfahren, nein danke... Ja és ha elkapnak akkor ejnye-bejnye és 40 euro bírság meg ilyenek..

Ezt tudmásul véve lógtunk a buszon... Megtaláltuk a céget.. Következő probléma, hogy jutunk be az épületbe?? Telefon, kolléga megvár, aki közli, hogy kártyával lehet bejutni... Tök jó, erre mi is rájöttünk :) Na felmentünk, beköszöntünk a másik német kollégának..

Lepakolnánk... Hova tudunk leülni?? Hát van itt egy asztal (meg egy szék)... Két embernek elég kényelmetlen lenne... Elég vicces volt a helyzet... Na, de találtak a közelben egy irodát, ahol éppen volt szabad hely, mivel a kolléga szabadságát tölti valahol a Bahamákon :) Berendezkedünk.. Következő probléma, valamit dolgozni is kéne srácok, mi lesz a hákózattal?? Oh, hát az nem megy olyan könnyen... Vezetékes hálózatról nem is ámodhattunk, marad a WIFI... Frankó, már csak ez kellett... Gyors előkerítettek valami telepítőt, program felrak, újraindít, kolléga bepötyögi a kódját aztán hajrá... Na ekkor mentem ki először az irodából pihegni.. Egy kicsit ez már sok volt nekem...

Hamarosan ebédidő.. Elmentünk a legjobb helyre a környéken.. Egy talponálló olasz kajáldába... Egyre inkább éreztem, hogy ez a nap már sok nekem, és meg csak délután egy óra volt... 1 órás álldogálás közbeni étkezés után visszatértünk a melóhelyre... Újabb meglepetés vár ránk.. Ma még nem utaztunk eleget, ezért kollégáink kedveskedtek egy kis kiruccanással... Mégpedig az adatközpontba.. És ami a legmókásabb volt, hogy egy-egy Smart járművel tettük ezt meg :) Meg kell hagyni elég vicces kis jószágok ezek, a kéynelemnek cseppnyi nyomát sem tapasztaltam... De túléltük valahogy az utat és bejutottunk a szigorúan őrzött helyre... Végigjártuk a szervertermeket és megsimogattuk az általunk üzemeltetett szörnyeket... De valahogy nem hozott lázba... Bár kissebbségiek biztosan örültek volna a sok vasnak és életük végéig hatalmas gazdagságban élhetnének :) Visszatérés után már semmihez sem volt igazán kedvünk, bármennyire is próbálkoztak a kollégák... Sűrűn jártunk ki pihenni...

4 órakor le is léptünk hogy megkerestük a szállást... Újabb utazás majd mászkálás után valahogy ráleltünk...

Eredetileg úgy terveztem, hogy miután lecuccoltunk kimegyek városnézésre, de inkább az ágy hívogató csábításának engedtem és pihengettem, és próbáltam Internet hozzáférést varázsolni, sikertelenül...

Este végülis lementünk egyet sörözni és körülnézni a környéken... Hangzavar és iszonyatos embertömeg fogadott.. Ezért a kis utcákat részesítettük előnyben.. Ergo, hamarosan eltévedtünk... De csodás ösztönünk visszavezérelt a helyes útra :)

Újabb sikertelen és kevésbé sikeres Internet próbálkozások után tértem nyugovóra... Végre.. Egy nyugodt éjszaka következik... Legalábbis én azt hittem...

Mindig is csodáltam a Természetet. Főleg azért mert hihetetlen körülmények között képes Életet teremteni... Láttam már apró fácskákat kopár sziklafalon, virágot nyílni egy leheletnyi földrétegen...

De a legcsodálatosabb számomra mégiscsak az volt, amikor a kedvenc mimózám ujjászületett.. Csupán egy apró levele maradt és szinte biztosra vettem, hogy elhalálozik (mindazzal együtt, amit jelképez számomra).. De valami csoda folytán egyszercsak erőre kapott és most már vidáman bontogatja az új hajtásait... És nap mint nap pici lilás színű pompom virágokkal lep meg...

Ami most felkeltette az érdeklődésem, az egy fa a házunk előtt.. a nagy nyári melegben szegény gesztenyefa teljesen kiszáradt, a levelei megégtek, összepöndörödtek és lehullottak... Lassan már egy hónapja teljesen kopaszon állt a fa, csupán néhány árva termés jelezte, hogy volt benne valami élet az idén...

A héten boldogan vettem tudomásul, hogy visszatért belé az Élet... Friss zöld hajtások jelentek meg a fán és a gesztenyére oly jellemző virágzat is megjelent rajta.. Tehát nincs minden veszve...

A Természet nagyon gyorsan képes regenerálódni.. Ha mi nem tesszük teljesen tönkre...

Tegnap délután kissé megfáradt állapotban kezdtem el szemlélni a Redbull Air Racing sorozatot... Amikor elkezdődött, azt hittem, hogy rövid összefoglaló lesz a legutóbbi ilyen versenyről, majd leadják az aktuális futamot..

Aztán kiderült, hogy amit én összefoglalónak véltem, az valójában maga a verseny. Türelmetlenül vártam, hogy mikor közvetítik már az élő versenyt, hiszen Besenyei "csak" 4. lett a futamon.. Lenyomták az összes futamot Palik csodálatos kiabálásai közben én meg nem értettem, hogy miért :)...

A lényeg, hogy mielőtt leültem a tv elé megnézni a futamot, már tudtam hogy a magyar pilóta 4. lett.. ha jól sejtem ezt hívják clairvoyance jelenségnek..

Oh, istenem igazán sughattál volna 5 nyerő számot a lottósorsolásra is :)

Egy kicsit több, mint egy éve váltottam munkahelyet. És meglepő módon néhány ex-kolléga látogatást tett a hegyen, ahol táboroztunk. Fura volt látni az ismerős arcokat... De ami érdekesebb volt, hogy igazából olyan volt, mintha "idegenek" lennének... Ücsörögtünk beszélgettünk, de nem igazán éreztem, hogy bármi súlya lenne... És rá kellett döbbennem, hogy nem is ismer(t)em őket.. Együtt dolgoztunk évekig de a munkán kívül nem sok közös élményünk volt... Úgyhogy elég rövid volt a nosztalgikus ábrándozás... Mivel megszünt az akkori munkahely, alaposan szétszórt minket a nagyvilág... És egy ilyen talalkozás alkalmával a klisészerű hogy vagy, mi van veled, mivel foglalkozol mostanában típusú kérdések hangzanak el.. Amit egyeltalán nem kedvelek... De én már csak ilyen antiszociális alkat vagyok :)

És még mielőtt végképp melankólikus állapotba kerülnék, kimegyek egy kicsit ázni az esőre, hátha ismét világvége lesz, mint múlt évben.. A tüzijátékot kihagyom (tegnap úgyis láttam az esztergomit a hegyről :) ).. A tavalyi élmények bőven kárpótolnak :)

Ma kivételesen a Nyugati felé jöttem hazafelé... Letévedtem az aluljároba és egy kisebb tömeg fogadott melyen próbáltam magam átverekedni... Aztán egyszercsak azt vettem észre hogy a tömeg közepén egy 10-15 fős csoport gyűlt össze rikitó zöldes színű öltözékbe bújva.. Amikor felálltak, akkor láttam, hogy távolkeleti fiatalok egy csoportja ez.. No, megnézem mit csinálnak... Úgyhogy sietségem alábbhagyott és ottmaradtam...

Hamarosan megszólalt valami zene és ének, melynek nyelvét nem igazán ismertem fel... A fiatalok lelkes hadonászásba és éneklesbe kezdtek, mintha az éneket próbálnak jelbeszéddel előadni. Nem volt nehéz kitalálni, hogy a Szeretetről adnak elő egy jól megkoreografált előadást... Néhány percnyi előadás után megérdemelt taps lett a jutalmuk...

Ez eddig önmagában nem olyan egetrengetően nagy dolog... Viszont utána az egyik japán fiatal odalépett a mikrofonhoz és ékesszólóan beszélt a tömeghez.... Magyarul... Istenről és a megváltásról, az örök élet ígéretéről stb...

Ez egy kicsit elgondolkodtatott... Nem is olyan régen még Európából indultak mindenfelé hittérítők hogy a "hitetleneket" az egy Istenben való hitre neveljük... És most mi a helyzet??? Egy olyan országból érkeznek hozzánk emberek, akik alapvetően több istenségben hisznek és ők próbálnak minket rávezetni (vagy inkább visszavezetni) az Istenhez vezető útra...

"A 0.-ik napon Isten megteremtette az eget és a földet. A Sziget ugyanennyi idő alatt feltámaszt egy komplett zenekart. Kiélezett a verseny."

Fura, sosem voltam nagy Sziget rajongo, meg egyszer sem voltam ott... Es ez az iden is igy lesz, sajnos kimarad a Tool es NIN... De minden tiszteletem azoke, akik kint vannak es jo buli kereteben unneplik a nyarat :)

Tegnap is osszefutottam egy francia tarsasaggal az Alkotas uton, a fesztival helyet kerestek... hamar megoldodott a problemajuk miutan egy csaj beult mellejuk es navigalni kezdte oket... Remelem oda is ertek ;)