Gondolatok, Erzesek, Cselekedetek

Ez a nap a szokásosnál korábban kezdődött, mivel el kellett érnem a 8:50-kor induló gépet Münchenbe... És szokás szerint a pakolást is az utolsó pillanatra hagytam, ezzel is elősegítve a stresszhormonok áramlását a szervezetemben... Bár ekkor még csak serkentőleg hatott rám :)

A reggeli készülődés után még elbúcsúztam a kis gingko-tol aztán rohanás... Az Örsnél kis tanakodásba kezdtem, hogy most merre menjek és ösztönömtől hajtva a metrot választottam.. hibás döntés volt, mert arra a hosszabb volt, mint bármely más irányba.. Persze utólag könnyen okoskodik az ember... Szóval piros-kék metró, majd a reptér busz... Ami persze szintén késett, hogy ne legyen olyan könnyű dolgom... A hormokon közben dolgoznak...

Nagynehezen kértam, kollégám már nem bírta cérnával és úgy döntött, hogy otthagy és átmegy a biztonsági ellenőrzésen... Na itt szerencsém volt, kb 3-4 percbe került, mire a check-in automatából elővarázsoltam a besállókártyát és átjutottam az ellenőrzéseken... Majd egyszercsak megállt bennem az ütő, amikor szembesültem, hogy nagyon sokan várnak a beszállásra, és ez nem jó jel annak aki standby jeggyel utazik egy kis gépen... Leadtam a kártyám és lelkes imádkozásba kezdtem, hogy feljussak a gépre...

Indulás előtt pár perccel imáim meghallgatásra találtak és feljutottam... Ezek után egy kis lökdösődés, majd a csomag elhelyezése következett.. Ez sem ment túl könnyen, lévén szinte semmi hely sem maradt a csomagtárolóban... Aztán bepréseltem magam az ülésbe... És megnyugodtam kissé.. Bár volt egy olyan érzésem, hogy ez nem lesz így egész nap...

Az úton semmi különös nem történt leszámítva a velem egysorban ülő csitrik viháncolását... 1 órás repülés után földetértünk... Irány a cég...

1. probléma: vegyünk jegyet az U-bahn-ra és a buszra...
végig kellett rohannunk az egész reptéren mire találtunk automatát... Persze az meg csak aprót fogadott el.. Hurrá, akkor keressünk egy pultot, ahol valami humán végre kiszolgál... No, kis rohangálás után ez sikerült is... Gyors le is gombolt minket 18 euroval a napijegyért.. Hát jól kezdődött.. És ez a jegy nem is jó a buszra...

A busznál a következő probléma.. kilépünk az U-ban-ból és megkérdezünk egy szimpatikus emberkét... Mivel más nem volt a környéken.. Merre van a buszmegálló, hát nézett nagyokat, majd bizonytalanul mutatott az egyik irányba... Ok, megkeressük... A vicces az volt, hogy ez a szerencsétlen is ugyanarra a buszra szállt fel mint mi :) keressünk automatát.. ez már lassan fóbia lesz, gondoltam... Találtunk egyet!!!! Csak nem jegyet, hanem cigit adott :)) Szóval ez nem jött be... Na majd a buszon, ott van automata... Persze az is csak aprót fogad el.. Na és a buszvezető?? Ő meg nem ad jegyet és az automatára mutogat.. Na ez egy végtelen ciklus lesz, inkább feladom és leülök a helyemre... Felnézek és jó nagyot röhögtem, egy figyelmeztető tábla üdvözöölt: Schwarzfahren, nein danke... Ja és ha elkapnak akkor ejnye-bejnye és 40 euro bírság meg ilyenek..

Ezt tudmásul véve lógtunk a buszon... Megtaláltuk a céget.. Következő probléma, hogy jutunk be az épületbe?? Telefon, kolléga megvár, aki közli, hogy kártyával lehet bejutni... Tök jó, erre mi is rájöttünk :) Na felmentünk, beköszöntünk a másik német kollégának..

Lepakolnánk... Hova tudunk leülni?? Hát van itt egy asztal (meg egy szék)... Két embernek elég kényelmetlen lenne... Elég vicces volt a helyzet... Na, de találtak a közelben egy irodát, ahol éppen volt szabad hely, mivel a kolléga szabadságát tölti valahol a Bahamákon :) Berendezkedünk.. Következő probléma, valamit dolgozni is kéne srácok, mi lesz a hákózattal?? Oh, hát az nem megy olyan könnyen... Vezetékes hálózatról nem is ámodhattunk, marad a WIFI... Frankó, már csak ez kellett... Gyors előkerítettek valami telepítőt, program felrak, újraindít, kolléga bepötyögi a kódját aztán hajrá... Na ekkor mentem ki először az irodából pihegni.. Egy kicsit ez már sok volt nekem...

Hamarosan ebédidő.. Elmentünk a legjobb helyre a környéken.. Egy talponálló olasz kajáldába... Egyre inkább éreztem, hogy ez a nap már sok nekem, és meg csak délután egy óra volt... 1 órás álldogálás közbeni étkezés után visszatértünk a melóhelyre... Újabb meglepetés vár ránk.. Ma még nem utaztunk eleget, ezért kollégáink kedveskedtek egy kis kiruccanással... Mégpedig az adatközpontba.. És ami a legmókásabb volt, hogy egy-egy Smart járművel tettük ezt meg :) Meg kell hagyni elég vicces kis jószágok ezek, a kéynelemnek cseppnyi nyomát sem tapasztaltam... De túléltük valahogy az utat és bejutottunk a szigorúan őrzött helyre... Végigjártuk a szervertermeket és megsimogattuk az általunk üzemeltetett szörnyeket... De valahogy nem hozott lázba... Bár kissebbségiek biztosan örültek volna a sok vasnak és életük végéig hatalmas gazdagságban élhetnének :) Visszatérés után már semmihez sem volt igazán kedvünk, bármennyire is próbálkoztak a kollégák... Sűrűn jártunk ki pihenni...

4 órakor le is léptünk hogy megkerestük a szállást... Újabb utazás majd mászkálás után valahogy ráleltünk...

Eredetileg úgy terveztem, hogy miután lecuccoltunk kimegyek városnézésre, de inkább az ágy hívogató csábításának engedtem és pihengettem, és próbáltam Internet hozzáférést varázsolni, sikertelenül...

Este végülis lementünk egyet sörözni és körülnézni a környéken... Hangzavar és iszonyatos embertömeg fogadott.. Ezért a kis utcákat részesítettük előnyben.. Ergo, hamarosan eltévedtünk... De csodás ösztönünk visszavezérelt a helyes útra :)

Újabb sikertelen és kevésbé sikeres Internet próbálkozások után tértem nyugovóra... Végre.. Egy nyugodt éjszaka következik... Legalábbis én azt hittem...